„Nem olyan mesterség az a középiskolai tanárság, melyen a tanítás módjára előírt szabályok szolgaszerű alkalmazásával boldogulni lehetne.” (Eötvös Loránd)

Pályázatom e gondolatok szellemében íródott.

Bemutatkozás

Ónody Miklós mérnöktanár vagyok. A Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum Arany János Technikum és Szakképző Iskolában oktatok, a Műszaki munkaközösségnek va- gyok a vezetője.

Az alább vázolt szakmai életutam során, három fő területre összpontosítva, - oktatás- nevelés, mérnöki tevékenységek, közügyekkel foglalkozás, - ezek között váltakozva „előre haladva”, az előzmények ismereteit felhasználva jutottam el jelenlegi munkahelyemre, ahol a nappali és esti oktatás-nevelésben, és a szakmai tanári feladatok szervezésében hasznosítom összegyűjtött tapasztalatomat, tudásomat.

Üzemmérnöki diplomámat a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán 1984-ben szereztem. A szakterületemen belül, a TDK dolgozatom, majd diplomamunkám is, a „Fokozott hőszige- telőképességű téglagyártása vibropréssel” című, az energetika iránti szakmai érdeklődésemet alapozta meg. Már főiskolai diákéveim alatt, - igaz ekkor még csak anyagi megfontolásokból

fordultam az oktatás felé is. Általános iskolás gyerekeket korrepetáltam matematikából, és fizikából. Ekkor találkoztam előszőr a tudás átadás nehéz, de szép feladatával. Ez későbbi szakmai életutam kettősségét a szakma és a szakmai tudás átadásának igényét, az emberekkel való foglalkozás, törődés fontosságát erősítette meg

Első munkahelyeim egyike - a kötelező katonai szolgálat letöltését követően - terve- zőintézet volt, ahol a kor képzett mérnökei mellett dolgozhattam, és sajátíthattam el miként kell a tanult műszaki elméleti tudást alkalmazni, az elképzeléseket papírra vetni úgy, hogy az a szakma gyakorlott mesterei számára megvalósíthatók legyenek. Munkáim között szerepelt porelszívó rendszerek csővezeték hálózatának tervezése, gázfogadóállomás tervezése. Ekkor szembesültem azzal a ténnyel is, hogy a szakmai elméleti tudásomat bővíteni kell, ha jó mér- nök akarok lenni. Ezért jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki

Karára, ahová előtanulmányaim alapján felvételt nyertem az un. kiegészítő képzési formára, azaz a főiskolai tanulmányaim három évét egy évnek beszámították.

A rendszerváltást megelőző években, a kisvállalkozások (vgmk, gmk) alakulásával lehetőségem volt családi vállalkozásban dolgozni. A már megszerzett tervezői gyakorlat, és a papírra vetett munkáim fizikai megvalósításában való részvétel iránti igény –és persze a mun- kába járási nehézségek, azaz a napi háromórás utazás- arra késztettek, hogy „saját lábra áll- jak”, saját felelősségre, saját munkám erkölcsi és anyagi előnyeit élvezve dolgozzak a szak- mában tovább. Így lettem, az Épületgépészeti gmk főállású tagja. Tervező, szerelésvezető, és ha kellett anyagbeszerző voltam egyszemélyben. Tapasztalt több évtizedes szakmai múlttal rendelkező szerelőket, és diákokat is egyaránt irányítottam. Fő tevékenységünk a gáz-és fű- téshálózatok megvalósítása volt, de dolgoztunk nagyobb vállalatok technológiai rendszereinek kiépítésén is. (kenyérgyár, erőmű)

Egyetemi tanulmányaim nagyobb helytállást igényeltek, ezért a szakmai pályafutásom következő állomása a lakóhelyem általános iskolájában volt. Itt kedvező órarenddel, a tanítás mellett tanulni is tudtam.

Az akkor is jelentkező tanár hiány lehetőséget adott számomra, hogy tanár 2 besorolással reál- tantárgyakat taníthassak, matematikát, fizikát hetedik és nyolcadik osztályos tanulóknak. Pe- dagógiai képzettség hiányában, az iskola akkori matematika tanárának –akitől évekkel előtte én is tanultam a matematikát- segítségével igyekeztem gyakorlatot szerezni a felső tagozato- sok oktatásában és nevelésében. Az oktatáson túli tanári feladatok sokrétűsége, a kommuniká- ció, a személyes példa fontossága, azaz a tanítás komplexitása komoly kihívás volt a szá- momra.

1991-ben, az Egyetem sikeres elvégzésével, okleveles gépészmérnök lettem. Dip- loma dolgozatomban gyakorlatias témát választottam, „Sósavtároló tartálytelep tervezése” volt a feladatom. Úgy éreztem „kinőttem” az általános iskolát. Ezért, az akkor – a gáz turbinás blokk építési beruházása folytán – bővülő Dunamenti Erőmű Rt-nél (Magyarország akkori legnagyobb beépített teljesítményű hőerőműve) helyezkedtem el, több végzett gépészmérnök társammal együtt. Ügyeletes mérnöki „kiképzést” kapva, azaz másfél évig betanulva a techno- lógiát, és abból levizsgázva a Karbantartási főosztályon helyezkedtem el. Az elkövetkezendő közel egy évtized, az erőműves szakma megismerését és egy jelentős részének elsajátítását je- lentette a számomra.

A kilencvenes évek technológiai fejlődésében bekövetkező változást előidéző nyitot- tabb gazdasági környezet az energia iparban is éreztette hatását. Az erőmű, az akkor még Ma-

gyarországon kevéssé ismert „SAP” („Systeme, Anwendungen und Produkte in der Daten- verarbeitung” névből) vállalatirányítási rendszer karbantartási moduljának bevezetését hatá- rozta el, melynek munkálataiban volt szerencsém részt venni. Ez a feladat nélkülözhetetlenné tette, a digitális technológiák (R20-as számítógép helyett PC) alkalmazásának elsajátítását, az új rendszer szoftverek, a DOS, majd MS Windows később erre épülő programok alkalma- zásának ismeretét. Munkakörömben a tervezés, immár nem műszaki létesítmények alkotását, hanem a méreteiben és bonyolultságában is jelentős gőzturbinás erőművi blokk(ok) tervezett karbantartási folyamatának tervezését, és – akkori terminológia szerint koordinálását -, mai szóhasználatban projekt menedzseri feladatainak ellátását jelentette. Azaz keretszerződések, vállalkozói szerződések által lekötött külső humán erőforrások (mesterek, szakmai gyakorla- tos diákok) bevonásával, saját karbantartó csapattal, meghatározott költségkereteken belül, megszabott időkeretben, immár mátrix szervezeti formában működve végeztük el a feladatun- kat. Több tucat szakma (szigetelők, kőművesek, lemezlakatosok, ... stb), egy időben egy he- lyen történő tevékenységeinek a munkaszervezését kellett megoldani. A feladatot csapat munkában végeztük, és un. koordinációs értekezleteken, az MS Projekt for Windows szoftver támogatásával dolgoztunk. A munka megkívánta a műszaki technológia ismeretén felül, a gazdasági folyamatok, kommunikációs technikák, ismeretét is. Ennek érdekében, a BME-en menedszer gazdasági mérnöki diplomát szereztem 1995-ben. A diploma dolgozatom „ A karbantartási felújítási munkák tervezési rendszerének fejlesztése” volt. Ezt követte a „Dale Carnegie személyiség fejlesztő kurzus”, és az MS Projekt for Windows szoftver tanfolyam elvégzése.

Időben kicsit visszalépve, fontos megemlítenem, hogy a lakóhelyemen, a helyi köz- ügyekben is szerepet vállaltam. 1990-től önkormányzati képviselőként, majd 1999-től polgár- mesterként szolgáltam a közt, egy helyi általam alapított egyesület jelöltje, majd megválasz- tott köztisztviselőjeként. Általános iskolát, és Óvodát fenntartó képviselőjeként ismerked- tem meg az akkori iskolafinanszírozási nehézségekkel, a kisebb települések oktatási nevelési gondjaival, a ma is sokszor említett gondolattal, hogy „az iskola a település megtartó ereje”.

Szakmai életutam ezen időszakában, a tanult kommunikációs technikák, menedzseri szemlé- letmód alkalmazása, és kevésbé a műszaki technológiai ismeretek alkalmazása volt a jel- lemző. Ekkor formális tanulásra kevés időm jutott, mindössze 2008-ban, egy Közbeszerzési tanfolyamot végeztem el, annak érdekében, hogy jobban rálássak a településünkön várható fejlesztések jogszabályi hátterére. Ezen időszakban az informális tanulás jellemezte tudásom bővítését. Településünkön a Református egyház által működtetett Kallódó Ifjúságot Mentő

Misszió (MRE-KIMM) vezetőivel jó kapcsolatot alakítottam ki, mint település vezető. Bete- kintést kaptam a drogfogyasztó fiatalok -rehabilitációjának folyamatába, láttam a sikeres re- habilitáció misszió által alkalmazott módszerének sikereit.

Hasonlóképpen fontos szakmai életutam magántervezői éveiről is említést tennem, hiszen ezt a tevékenységet párhuzamosan végzem főállású munkaviszonyaim mellett, egészen az 1990-es évek elejétől, amikor végzettség, és kellő gyakorlat megszerzése után kérelmez- tem, és megkaptam a tervezői jogosultságot. A Magyar Mérnöki Kamaránál (MMK) –azóta többször változott- regisztrációs számmal, Épületgépész tervezői jogosultsággal tartanak nyil- ván. Az elmúlt évtizedekben kisebb-nagyobb intenzitással, több száz családiház gázellátási, fűtési, később komplett gépészeti terveit készítettem el. Bővítve ez irányú tevékenységemet, kellő gyakorlat és ismeret birtokában 2012-ben Felelős műszaki vezetői és műszaki ellenőri jogosultságot kértem és kaptam a MMK-tól, valamint sikeres Energetikai auditori vizsgát tettem 2013-ban. A auditori vizsga által feljogosító energetikai szakreferensi tevékenységi jo- gosultságot fenntartom, azaz a rendszeres továbbképzéseken részt veszek, de nem gyakorlom. Építési munkálatok gépészeti felelős műszaki vezetését, és műszaki ellenőrzését az elmúlt években végeztem.

A Dunamenti Erőmű Rt, az országos energetikai stratégiaváltás, - a nagyobb teljesít- ményű, földgáz tüzelésű gőzturbinás blokkok felújításának elvetése – következtében elveszí- tette beépített teljesítményének közel 80%-át, részbeni alaperőművi állapota megváltozott, az ott dolgozó mérnökök feleslegessé váltak. Ez arra késztetett, hogy ismét a tanári pályán kama- toztassam tudásom, tapasztalataim.

2012-től, a Fejér megyei KLIK, majd átalakulással belőle kivált Dunaújvárosi Szak- képzési Centrumának Móri majd Dunaferr Szakgimnázium és Szakközépiskolájába kezd- tem tanítani, Épületgépész ágazati szakmák elméleti tantárgyait. Közel egy év tanítás után igényét éreztem, a munka pedagógiai ismeretekkel történő alátámasztásának, ezért a BME (gépész) Mérnöktanári szakára jelentkeztem. A friss ismeretek birtokában felkérésre elvállal- tam iskolám Gépész Munkaközösségének vezetését. A közel 50 fős munkaközösségünkben nyolc szakma tanárai oktatói tevékenykedtek. Ekkor ismertem meg tüzetesebben a szakokta- tást. Feladataim között szerepelt a tanmenetek szakmai ellenőrzése, a Szakmai Tanulmányi Versenyek megszervezése, óralátogatások alapján munkatársaim munkájának segítése, kis- vizsgák szervezése, eredményeinek értékelése A munkaközösségen belül szakmai csopor-

tokat szerveztem, ahol az épületgépész ágazat szakmáinak tanáraival, oktatóival közösen a Magyar Épületgépészek Szövetségének rendezvényeire, Szakmai napokra, a Hungexpo

Construma kiállításaira szerveztem a tanítványainknak kirándulást. Tanított diákjaim közül minden évfolyamból többen is – épületgépész technikus, központifűtés –és gázhálózat rend- szerszerelő – szakképesítésekben a szakmai verseny országos első 10 helyezettjei között vol- tak. Közülük többen jelenleg is tanulnak felsőoktatási intézményekben.

A szakképzés erősítése, a második szakma megszerzésének ingyenessé tétele, a fel- nőttoktatásra az élethosszig tartó tanulás szemléletének erősödését eredményezve, az esti fel- nőtt képzésen tanulók létszámának növekedését eredményezte. 2015-től, jelenlegi iskolámban is részt veszek esti épületgépész technikus képzésben. Közben, a mérnöktanári tanulmá- nyaimat, jeles eredménnyel befejeztem. Diplomamunkám „Az épületgépész ellátórendsze- rek modul tartalmi fejlesztése” volt.

Az elmúlt években lehetőségem volt alapítványi fenntartású középfokú intézmények- ben, felnőttképző intézményekben tanítani megbízási szerződéssel, és több alkalommal elmé- leti szakmai tantárgyak oktatójaként, a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara megbí- zásából, a központifűtés és gázhálózat rendszerszerelő mesterek képzésében és vizsgáztatásá- ban részt venni.

A főállású munkaviszonyom, és a mellette végzett tevékenységek, terheinek nagysága, illetve ennek vállalási kényszerének oldása– több feladat elvégzése együtt tudja csak biztosí- tani, a magamtól elvárt anyagi megbecsülést – a pedagógus II. minősítés megszerzésére ösztö- nöztek. Ennek alapfeltétele volt, ez évet megelőzően, a 7 éves gyakorlat mellett a szakvizsga is. Ezért a BME-GTK Műszaki Pedagógia Tanszékén megkezdtem a Közoktatás Vezető és Pedagógus Szakvizsga Szakirányú Továbbképzési Szakon a tanulmányaimat, amely eseté- ben az utolsó félév kötelezettségeit is teljesítettem, majd kiváló eredménnyel záró vizsgáztam.

A nappali képzésben résztvevő diákok létszámának a csökkenése, volt iskolámban, az épületgépész technikus képzés átmeneti megszűnéséhez vezetett. Ez, és a jelenlegi iskolám- ban az ott dolgozó vezetői és tanári közösség segítő és fogadó készsége, illetve az intézmény- fenntartó (BGéSZC) tanulmányaim támogatását biztosító pozitív hozzáállása miatt, 2018 szeptemberétől a BGéSZC-Arany János Technikum és Szakképző Iskola tanára majd ok- tatója vagyok főállásban. A Dunaferr iskolában lehetőségem van vezetőim támogatása mel- lett visszajárni felnőtteket tanítani esti képzés formájában.

Iskolámban épületgépész szakmai elméleti tantárgyakat tanítok, nappali szakgimnazis- táknak, és esti képzés keretében, épületgépész technikus, és központifűtés és gázhálózat rend- szerszerelő jelölteknek. Jelenleg egy végzős nappali képzésben oktatott épületgépész techni- kus osztálynak vagyok az osztályfőnöke és a Műszaki Munkaközösség vezetésével járó fel- adatokat is ellátom. Az iskola szakmai programjainak a szervezésén, szakmai vizsgáztatáson,

diákjaink szakmai versenyekre történő felkészítésén dolgozom, az elmúlt időszakban e felada- tokat online módon bonyolítva.

Helyzetelemzés

Az iskola rövid története

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkod- hatsz a jövőbe.” (Babits Mihály)

Az iskolánk története, két nagy múltú oktatási intézmény történetének a találkozá- sával írható le. Az épület, ahol napjainkban egyedüli oktatási intézményként csak az épületgé- pész ágazat szakmáit oktatjuk, történetünk fősodra, a Községi Elemi Népfőiskola. Ebbe kap- csolódik be, az ezredfordulót megelőző években „a várból, a Szabó Ilonka és Toldi Ferenc ut- cákból” kiköltözött Építőipari Szakközépiskola épületgépész tagozata.

Budapest Székesfőváros akkori vezetése 1896-ra építtette föl, az akkor még három- emeletes Községi Elemi Népfőiskoláját, és indul meg az épületben az oktatás. Sántha Lajos igazgatása alatt, 1903-tól, már iparostanonc képzés folyt, először ékszerész, ötvös, majd ké- sőbb további úgynevezett ”előkelő” szakmák oktatása. (aranyműves, órás, épületszobrász, fényképész, könyvkötő, stb.).

A Második Világháború után megindult a központosított képzés igen sok szakmával. 1949-től az iskola a 31. számú Szakmunkásképző Intézet, majd azt 1956 márciusában kibő- vítve, az Arany János Szakmunkásképző Intézet nevet kapta.

1960 után, már négy emeleten, sokféle, gépész szakma oktatása folyt, majd a ’70-es évekre, már csak az épületgépészettel összefüggő szakmák maradtak, amely egy időre (2007-től, pár éven át) az iskolánkba költöző, Kvassay Jenő Műszaki Szakiskola, közlekedési szakmacsoport képzéseivel is kibővült.

1997-től, vette át iskolánk, az Épületgépészeti technikum, majd Építőipari Szakkö- zépiskola, majd 1978-tól Vági István Építőipari Szakközépiskola néven működő középis- kola, évtizedekig oktatott épületgépész tagozatát. Ezidőtájt változott meg az Épületgépész szakmák ágazati besorolása is, és került a Gépész szakmacsoportba egy időre. A nagy múltú iskola, még napjainkban is tisztelettel emlegetett tanárai, így a technikum első igazgatója (1950-53) Dr. Endre Árpád is, sok sikeres épületgépészt tanítottak meg a szakma tudása mellett annak szeretetére is.

Iskolánknak van kikre visszatekinteni, az Ő munkásságukból erőt, hitet meríteni, az eljövendő évek újabb épületgépész nemzedékeinek a kineveléséhez.

A szakképzés változásai az elmúlt évtizedekben

A ’90-es években a szakmai képzés formájának megváltoztatása, azaz a több képzési forma (3, 4 5 éves képzési formák) kialakítása először tanulói létszámnövekedést, majd a de- mográfiai hullámvölgy ellenére az évtized közepére csak kisebb csökkenést okozott. A szakis- kolákban tanulók létszámának csökkenése viszont tovább nőtt. A ’60-as évek elején, a tovább tanulók több mint fele még a szakmunkásképzésben vett részt, ez az arány a ’90-es évekre a negyedére lecsökkent. A 2006-ban bevezetett, tartalmi változás, a modul rendszerű kép- zés bevezetése, majd később átalakítása sem hozta meg a szakképzésben a kívánt változást.

Az ipari vállalkozói környezet igényeihez továbbra sem közelített kellőképpen sem létszámá- ban, sem a képzettség színvonalában a szakképzés. További határozott változásokra volt szük- ség.

A képzési rendszer munkaerőpiaci igényekhez igazítása, a technológiai fejlődés megkí- vánta szakember gárda kinevelése, a gazdasági fejlődésünk középtávú megalapozásának felté- tele lett. Ezért, a 2015 évi Szakképzési Koncepció, a változtatás érdekében, az alábbiakat fo- galmazta meg:

A duális szakképzés kiterjesztése, a munkaerőpiacon elvárt kompetenciák, munka- alapú tanulással történő könnyebb elsajátítása érdekében (tanulószerződés)
A szakképzésbe történő beiskolázás határainak a kibővítése, annak érdekében, hogy az egyén könnyebben tudjon a munkaerőpiacra belépni, és tartósan ott megma- radni. (ingyenes második szakképesítés)
A szakképzési centrumok intézményrendszerének a létrehozása, a tanulói és munka- adói igények rugalmasabb kezelésének az érdekében (több, jobban képzett szakmun- kás)

2019-ben a további változtatásokat, a Szakképzés 4.0 stratégia fogalmazta meg:

Biztosítson karrierlehetőséget, azaz egyszerű, átlátható, átjárható rendszerű legyen a szakképzés, úgy hogy közben vonzó is legyen (5 éves technikum kilépési lehetőséggel a 12. évfolyam végén, a mérnökképzés tekintetében pedig a felsőoktatás előszobája legyen, működő ösztöndíjrendszerrel)
Vonzó tanítási-tanulási környezetben lehessen elsajátítani az elméleti és gyakorlati ismeretanyagot, (jó minőségű korszerű digitális és egyéb eszközök, jó karban lévő épületek, korszerű képzőközpontok, digitális tananyagok, korszerű oktatási technoló- giák)

Naprakész oktatói tudás birtokába legyenek, a tudást átadó tanárok oktatók (Megfele- lően képzett oktatói létszám, a vállalkozásokban dolgozó szakemberekkel kiegészítve)

Ennek következményeként, a szakgimnáziumi 4+1 éves képzése 5 éves technikumi kép- zéssé alakult át. A közismereti tantárgyakból tett érettségi után, az ötödik év végén van az ágazati szakmai vizsga, amely az ötödik érettségi tantárgy. A tanuló ágazati szakmai alap- vizsga után, szerződéssel vállalkozásokhoz kerül, ahol ösztöndíjat is kap, hasonlóan az általá- nos iskola után szakmát tanulók három év alatti szakképző iskolákban tanulókkal. 2020-tól, az OKJ helyett a Szakmajegyzékbe kerültek a szakmák, melyek száma 180 alatt van. A szak- képzés átalakítása jelenleg is folyamatban van, a kitűzött célok megvalósulása érdekében.

A BGéSZC Arany János Technikum és Szakképző Iskola tekintetében, az iskolai statiszti- káinkban, hétköznapi működésünkben, az imént felvázolt gondok, mint gyengeségek a sike- res változások, pedig mint új lehetőségek szintén megjelentek.

Az iskola képzési arculata

Kizárólag, az épületgépész ágazat szakmáinak oktatása folyik intézményünkben.

Kifutó képzéseink, a még az OKJ-ban szereplő szakképesítéseink: nappali oktatás munkarendjében:

Szakgimnáziumi képzésünk (4+1 év képzési idővel) 54 582 01 épületgépész technikus
Szakközépiskolai képzéseink (3 év képzési idővel)

34 582 09 központi fűtés- és gázhálózat-rendszerszerelő

34 582 12 víz-, csatorna- és közműrendszer szerelő

582 05 hűtő-, és légtechnikai rendszerszerelő
582 01 gáz-és hőtermelő berendezés-szerelő (a technikusra ráépülő szakma) 582 02 épületgépészeti előkészítő (a technikus, mellék szakképesítése)
- Érettségire való felkészítés felnőtt oktatás keretében, (szakmai vizsgabizonyítvánnyal rendelkező, 25. életév alattiaknak)

esti oktatás munkarendjében (2 éves képzési idővel):

34 582 09 központi fűtés- és gázhálózat-rendszerszerelő
54 582 01 épületgépész technikus

A 2020-21 tanévtől, már a SZJ szerint oktatott államilag finanszírozott szakképesítéseink; nappali oktatás munkarendjében:

Technikumi 5 éves képzésünk:

5 0732 07 01 Épületgépész technikus

Szakképző iskolai 3 éves képzéseink:

4 0732 07 02 Hűtő- és szellőzés rendszerszerelő

4 0732 07 03 Központifűtés- és gázhálózatrendszer-szerelő

4 0732 07 04 Víz- és csatorna-rendszerszerelő

Technikumi 2 éves érettségi utáni képzésünk: 5 0732 07 01 Épületgépész technikus

esti oktatás munkarendjében, két éves képzési idővel:

4 0732 07 03 Központifűtés- és gázhálózatrendszer-szerelő

4 0732 07 04 Víz- és csatorna-rendszerszerelő

Nappali munkarendben, 15 osztályban, esti munkarendben 6 osztályban oktatjuk tanulóinkat.

Tárgyi feltételek, IKT eszköz ellátottság

Az iskola Budapest VII. kerületében, a Nyár uta 9. szám alatt található, négyszintes épület, belső udvarral. Tömegközlekedés szempontjából nagyon jó helyen, hiszen a Déli pu.- tól, és a Keleti pu.-tól is metróval könnyen megközelíthető.

A négy szinten 22 tanterem van, amelyből 4-ben számítógép terem működik, ezek közül egy nyelvi labornak van berendezve. Három teremben okostábla van. Kivetítők az is- kolai informatikus kezelésében vannak, akitől órai használatra fel lehet venni, laptopokkal együtt. Tanári hordozható számítógépek is segítik az oktatók munkáját, az otthoni munka- végzés megkönnyítése érdekében.

Az iskolában van étkező, és büfé is. Tornatermek, és mérő labor, az alagsorban találhatók. Az iskolai könyvtár a földszinten található.

A műhely Budapest, Váci út 107. alatt, a BGéSZC-Katona József Technikum terüle- tén található, a 2-es Metro Forgách utcai megállójához közel. A diákjaink egy része külső képzőhelyeken tanulja a szakma gyakorlati fogásait.

Az iskolaépület mind építészetileg, mind gépészetileg felújításra szorul, hasonlóan a műhelyhez. Az épület az 1800-as években épült, küllemében, állagában, a környezetébe il- leszkedő (az épület nyílászárói homlokzati szigetelése nem megoldott), részben felújított gé- pészeti rendszerekkel. Az osztálytermek és bútorzata elfogadható állapotúak, az oktatás kí- vánalmainak éppen megfelelnek. Az iskola, az IKT eszközökkel, mint előzőleg leírtam, csak részben ellátott, három évet meghaladó korú számítógépek üzemelnek. A szakmai oktatás- hoz alkalmazható szoftverek rendelkezésre állnak. Nem szaktantermekben folyik az oktatás.

A mérő labor felszereltsége, bizonyos szakterületeken hiányosságokat mutat. A tornatermek kicsik.

Személyi feltételek

Iskolánkban 27 fő teljesállású oktató, ebből 3 fő munkaközösség vezető, 4 fő gyakor- lati tantárgyakat oktat a műhelyben.

Munkaközösségeink, az idei tanévtől, a Közismereti munkaközösség, Műszaki mun- kaközösség, az Osztályfőnöki munkaközösség, és a Különleges bánásmódot igénylő tanulók- kal foglalkozó munkaközösség.

A Közismereti munkaközösség, elsődleges feladatainak tartja a tanulók teljesítményé- nek növelését, érdeklődésük – különösen az online térben - fenntartását, a diákok egységes ér- tékelési rendszerének alkalmazását, kulturális tájékozottságuk fejlesztését. Munkatervük sze- rint dolgoznak és tartják megbeszéléseiket.

Az Osztályfőnöki munkaközösségben értelemszerűen, az osztályfőnöki teendőket el- látó oktató munkatársak hangolják össze tevékenységüket. Elsődlegesen az információk át- adásával, megbeszélések szervezésével. Segítik egymást, az osztályfőnöki ügykezelési mun- kában. Munkaterv szerint végzik feladataikat.

A Műszaki munkaközösségbe, az idei évtől, a szakmai elméletet és gyakorlatot oktató, munkatársak tartoznak. Szintén éves munkaterv szerint dolgoznak. Tervezett, és ad-hoc jel- leggel megbeszéléseken hangolják össze tevékenységüket. Fő feladataik között, hangsúlyos szerepet kapnak a lemorzsolódás szélére került tanulók felzárkóztatása szakmai gyakorlatból, és a tehetségesebb tanulók felkészítése vizsgáikra, és különféle szakmai versenyekre elméleti és gyakorlati szakmai tantárgyakból.

Különleges bánásmódot igénylő tanulókkal foglalkozó munkaközösség életre hívását többek mellett az indokolta, hogy az SNI-s és BTM-es tanulók száma évről évre emelkedik, átlagosan 10%-kal. A munkaközösség feladata a hátrányos helyzetű tanulók segítése, mellett az oktatók segítése e tanulók kezelésében, a kapcsolódó ügykezelések megfelelő ellátásában. A vezetőség 4 fős, 1 fő intézményvezető, 2 fő intézményvezető helyettes, és 1 fő gya-

korlati oktatás vezető. Az iskola vezetése kéthetente ül össze megbeszélni a teendőket, szét- osztja a feladatait. Nem ritkák az ad-hoc megbeszélések sem.

Az oktatói munkát segíti 8fő, 1 fő iskolapszichológus részmunkaidőben (heti 1 nap), és 1-1 fő könyvtáros, iskolatitkár, rendszergazda, karbantartó, kézbesítő, takarító, laboráns, gazdasági ügyintéző, ifjúságvédelmi felügyelő, 2 fő portás, és 1 fő gondnok (megbízással).

Óraadóként, megbízással 8fő oktat, ebből 4 fő gyakorlatot a műhelyben, és 4 fő elméleti tan- tárgyakat, a nyár utcai épületben.

Az iskola folyamatosan oktató hiánnyal küzd, amelyet óraadókkal és a főállású okta- tók többlet munkájával igyekszik megoldani. Az életkor eloszlását tekintve a jövőre nézve még rosszabbak a kilátások. A tantestület oktatóinak több mint a háromnegyedrésze 50 év fe- letti, többen nyugdíj előtt állnak, vagy nyugdíj mellett dolgoznak. Az óraadóknál csak egy szaktársunk nem nyugdíjas.

A szakmai képzésben, és a közismereti tantárgyak oktatásában, egyaránt nagy tapasz- talattal, kiváló szakmai felkészültséggel rendelkező mérnökök (közülük 2 fő mérnöktanár 1fő műszaki tanár), és egyetemi végzettségű közismereti tantárgyakat oktatók vannak.

Iskolai alapítvány

Iskolánkban működik a Lévai László Alapítvány. A támogatók által befizetett össze- gekből és a felajánlott személyi jövedelemadó 1 %-ából gazdálkodik.

Célja a tanulók fejlődésének, tanuláshoz kapcsolódó tevékenységeinek a támogatása.

Tanulók, osztályok külföldi és belföldi tanulmányútjainak támogatása.
Osztályok, csoportok szalagavató-műsor kidolgozásának, megvalósításának támoga- tása.
Az iskolai tanítás-tanulás folyamatának támogatása eszközbeszerzéssel.

Szakmai és társadalmi kapcsolatok

Az iskola, az alábbi szervezetekkel tart kapcsolatot:

Budapesti Gépészti Szakképzési Centrum és tagintézményei
Innovációs és Technológiai Minisztérium
Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal
Oktatási Hivatal
Kormányhivatalok
Gyermek, és ifjúságvédelmi szervezetek
Gyámhatóság
Lakóhely szerint illetékes jegyzők
BKIK és MKIK
Gyakorlati képzésben résztvevő gazdálkodó szervezetek
Iskola képzési profiljába tartozó szakmai szervezetek
Magyar Épületgépészek Szövetsége (MÉGSZ)

IPOSZ
Intézmény-egészségügyi ellátást biztosító szolgáltató (gyermekorvos, „üzemorvos”)

Tanulói létszámok alakulása

A beiskolázási létszámokat követve, az elmúlt 4 évben egy kisebb csökkenés után emelkedésnek indult az épületgépész szakmák képzéseire jelentkezők száma. Amelyek a di- agrammokból is jól látszanak. (A diagrammokban, az egyszerűség kedvéért, jelenlegi képzési formák elnevezéseivel jelöltem, az elmúlt három év szakközépiskolai, és szakgimnáziumi képzéseit is)

A felnőtt technikus képzésben azért mutatkozik csökkenés, mert a vizsgálat előtti tanévben keresztféléves osztály is tanult az iskolában. Ez megemelte az akkori és az első év felnőtt technikus tanulói létszám adatokat. A szakképzős osztályok létszám adatai, mind a nappali, mind a felnőtt képzésben mindhárom képzési szakterület (gáz-fűtés, víz-csatorna, szellőzés- hűtés) létszám adatait együtt tartalmazza.

(Forrás: Záró nevelőtestületi értekezletek jegyzőkönyvi adatai alapján, saját szerk.)

Lemorzsolódás

Lemorzsolódással veszélyeztetett „az a tanuló, akinek az adott tanévben a tanulmányi átlageredménye közepes teljesítmény alatti vagy a megelőző tanévi átlageredményéhez ké- pest legalább 1,1 mértékű romlást mutat, és esetében komplex, rendszerszintű pedagógiai in- tézkedések alkalmazása válik szükségessé” (Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. tör- vény 4. § 37.) Az iskolából lemorzsolódott fiatalok, nem szereznek szakképesítést, így na- gyobb eséllyel lesznek munkanélküliek, növelik a szegénységi kockázatot, nagyobb erkölcsi és anyagi terhet jelentenek a társadalomnak. A lemorzsolódás mértéke országosan a szak- képző iskolákban a legnagyobb. A tanulók kb. 12%-a hagyja el végzettség nélkül, a szak- képző iskoláját, jellemzően úgy, hogy a választott szakmájuk szakmai tantárgyaiból sem érik el a megfelelő eredményt.

Iskolánkban az alábbi diagramon láthatóan a lemorzsolódás enyhén emelkedő ten- denciát mutat, a vizsgált időszakban. A 2019/20-as tanévben, volt a legalacsonyabb. A jobb eredményt vélhetően a „A szakképzést végzettség nélkül elhagyók számának csökkentése” című Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal kiemelt projektjének is köszönhetjük.

(Forrás: 2019/2020-as tanév záró nevelőtestületi értekezlet jegyzőkönyve)

Tanulmányi eredmények

A tanulmányi eredmények alakulása az alábbi diagramban követhetők, 2014-2020 tan- években.

(Forrás: 2019/2020-as tanév záró nevelőtestületi értekezlet jegyzőkönyve)

Az iskolai tanulmányi átlag csökkenő tendenciát mutat, mindkét képzési formában. A 2019/20 tanév eredményét jelentősen befolyásolta, a digitális oktatási rend. Tanulóink nagy része nem tud önállóan tanulni, többen küzdenek tanulási nehézséggel is.

Fejlesztési program

Az épületgépész szakma elvárásainak megfelelő, korszerű tudással rendelkező, házat, hazát, szakmát szerető technikusok, középiskolás, fiatalok kinevelése egy vezető számára a legtöbb, amit mérnökként, oktatóként, a tanulás-tanítás folyamatának stratégiai irányítójaként kívánhat magának.

Intézményvezetői megbízatásom esetén a jó gyakorlatokkal nem kívánok szakítani. Elképzelésem szerint ezeket folytatni kell. Alapvető fontosságúnak tartom a Centrummal tör- ténő hatékony együttműködést, hiszen napjainkban egy szakképző intézmény igazgatója (in- tézményvezetője) közvetítő személy, szakmai és pedagógiai menedzser egyszemélyben.

Fontosnak tartom az iskolai folyamatok felülvizsgálatát, optimalizálását a költséghaté- kony, eredményes működésünk érdekében. A fejlesztési programom csakis a fenntartó, az In- novációs és Technológiai Minisztérium és háttérintézménye a Nemzeti Szakképzési és Fel- nőttképzési Hivatal, a Szakképzési Centrumunk, az oktatói tantestületünk és az iskola szakmai és társadalmi partnerei együttműködésével valósítható meg.

A helyzetelemzés alapján témákba gyűjtöttem az Arany erősségeit, és azokat a gyenge pontokat, amelyek stabilizálásra, majd változtatásra szorulnak. Az alábbiakban ezeket a kulcsfontosságú területeket, ezen belül az alapvető célokat fejtem ki, azaz írom le, miként kezdek bele ennek a végrehajtásába az elkövetkezendő három évben, amennyiben erre lehe- tőséget kapok.

Felhasználói igényeknek megfelelő képzések

Az oktatott szakmáknak mind a nappali rendszerben mind a felnőttoktatásban össz- hangban kell lenni a munkaerő-piaci elvárásokkal. A képzési szerkezet a fenntartó elvárása- inak megfelelő kell, hogy legyen, mert jelenleg ez mutatja az utat ebbe az irányba. Iskolánk esetében ez látszólag egyszerűbb, hiszen az Épületgépész ágazat esetében 4 féle szakmai kép- zés létezik (A kifutó képzéseket már nem tekinthetjük).

Az épületgépész szakmák tekintetében egyértelműen látszik a helyzetfelmérés fejezet- ben felvázolt létszám diagrammokból, hogy Gáz-és központifűtés rendszerszerelőnek min- den évben viszonylag megfelelő létszámú tanuló jelentkezik. Hűtő-és szellőzésrendszer -sze- relőnek tanulók létszáma pedig kis mértékben, de növekszik. Ezen nem csodálkozhatunk, hi- szen a melegebb nyarak, és az építési jogszabályok változása miatt egyre több szellőző rend- szert kell majd kiépíteni, tehát több jó szakember kell majd ezen a területen dolgozó vállalko- zásoknak is.

A pályaválasztási munkát is ehhez kell igazítani, a felnőttképzések esetében is. A pályaválasztási munka alapjaiban határozza meg a beiskolázási mutatókat. A munka egyik legfontosabb eleme az iskolai nyílt napok, a szülői értekezletek, az általános iskolák közvetett megkeresése, azaz a leendő tanulóinkhoz, és szüleikhez való eljutás. Ez az iskola egyik jó gyakorlata, melynek eredménye már kimutatható volt az elmúlt évben, mely szerint, „… a nappali tagozatos tanulóink létszáma 2019. október 01.: 272 fő, 2020. október 01. 344 fő volt, tehát a tanulólétszámunk 24,2%-kal nőtt.” Az eredmények megőrzése érdekében a jó gyakor- lat, kiegészítendő az iskolánk (nem csak földrajzi) környezetében található általános iskolák iskola vezetésünk általi személyes felkeresésével. Megbízatásom esetén ezt egyik vezetői fel- adatomnak tekintem.

Oktatói kar stabilizálása

Az iskolánk hagyományos lineáris szervezeti formában működik. Ez viszonylag ki- sebb iskolák, így az Arany esetében is bevált forma. Ezt a formát előnyei miatt – amelyek kö- zül a stabilitást emelem ki - meg kell tartani.

Az iskolavezetősége jelenleg három plusz egy főből áll. Ezen nem tartom célszerű- nek változtatni. Az iskolában a jó szakmai munka egyik meghatározó tényezője a vezetők kö- zötti megfelelő munkamegosztás, bizalom, melynek megőrzése, kialakítása az intézményve- zető feladata.

Az operatív teendők hatékony megvalósításának érdekében vezetői értekezletek meg- tartását továbbra is fontosnak tartom. Ez tudja segíteni a tanulás-tanítás szervezését az iskolá- ban, a napi döntést igénylő problémák megbeszélését.

Az iskola vezetése időnként célszerűen, a napirendtől függően, kiegészül a munkakö- zösség vezetőkkel. Az Ő bevonásukat az iskola operatív irányításába jellemzően szakmai kér- désekben fontosnak tartom.

A tanulói létszám kérdés köréhez is tartozik, és szoros kapcsolatban van vele, az okta- tói kar helyzete iskolánkban. Ahhoz, hogy meg tudjunk felelni a szakmai piac mennyiségi és minőségi elvárásainak, azaz korszerű tudással rendelkező szakemberek kerüljenek ki isko- lánkból, meg kell erősítenünk mind gyakorlati, mind elméleti vonalon is az oktatói kart.

Először felül kell vizsgálni az oktatói munkakörben dolgozók végzettségét. Annak összhangban kell lenni a törvényi előírásokkal. Törekedni kell az egyetemi végzettségű szak- emberek alkalmazására az elméleti területen, mind közismereti, de különösen szakmai téren.

Másodsorban komoly erőfeszítéseket kell tenni a hiányzó oktatói álláshelyek betöl- tésére, hiszen e nélkül a felvázolt fejlesztési program nem, vagy csak részben valósítható meg. Iskolánkban, „az egy oktatóra jutó tanulók aránya 10,4%.”.

Célszerűnek tartom bekapcsolódni tanárképző felsőfokú intézmények, tanár, mér- nöktanár képzési mentori programjaiba, ezen keresztül megnyerni a jövőbeli pedagóguso- kat iskolánkba. Ez nyilván középtávú cél lehet. Rövidtávon az épületgépész szakmában dol- gozó nagyobb vállalatok aktív mérnökeinek megnyerésével lehet és kell a hiányt pótolni, nem feladva annak lehetőségét, hogy pályázattal „találunk” iskolánkba oktatni akaró, és tudó mérnöktanárt, vagy műszaki tanárt.

Eszközellátottság, infrastrukturális fejlesztések

Fel kell mérni az intézményünk eszközellátottságát, főleg a gyakorlati oktatás terüle- tén és össze kell hasonlítani a tanított szakmáink képzési és kimeneti követelményeiben (KKK) előírtakkal. A hiányzó eszközök nélkül a korszerű képzést nem lehet megvalósítani.

Mivel a szakképzés első évfolyamának gyakorlati képzésére az iskolák tanműhelyében kerül sor, az ehhez kapcsolódó felmért infrastruktúra és eszközállomány hiányok biztosí- tása az intézmény feladata. A jelentkező terhet azonban nem feltétlen kell csak a fenntartónak vállalnia. Vállalatokkal, a piac szereplőivel kötött együttműködések keretein belül is megva- lósulhat eszközfejlesztés. Érdekeltté kell tenni partnereinket, hogy befektessenek a leendő munkatársaik képzését segítő eszközpark létrehozásába.

Az alapvizsga letételét követően szakképzős nappali évfolyamoknál a második évfo- lyamtól a gyakorlati képzések vállalati tanműhelyben, vagy az épületgépész szakmáknál sok esetben „terepen”, különféle építési tevékenységek színhelyein valósulnak meg. Szakmáink ezért is eltérőek a hagyományos gépész szakmáktól. Diákjaink tanuló szerződéseket kötve folytatják a duális képzési struktúrának megfelelően gyakorlati tanulmányaikat. A duális képzőhelyeink bővítése az elkövetkező időszak egyik fontos feladata lesz.

Az intézményünk infrastrukturális fejlesztése az elmúlt években megkezdő- dött.(pl.: fűtéskorszerűsítés megkezdése, informatikai eszközök beszerzése, megújítása…), de még sok a teendő a Szakképzés 4.0 stratégia által megfogalmazott „Vonzó tanítási-tanulási környezet kialakítása” célig.

Az alábbiakban összegyűjtött fejlesztésekre lenne iskolánknak szüksége a Centru- munk, és a fenntartóink stratégiai céljaitól függően, és anyagi lehetőségeitől függően:

iskolaépület nyílászárók cseréje
belső udvar átalakítása

fűtéskorszerűsítés befejezése
belső burkolatok felújítása
tisztasági festések
tornaöltöző felújítása
vizesblokkok teljes felújítása
napelemes rendszer lehetőségek szerinti telepítése
informatikai eszközök folyamatos megújítása
informatikai hálózat fejlesztése

Marketing tevékenység, kommunikáció

„A marketing minden értékkel rendelkező jószág - termék, szolgáltatás, eszme, ötlet…

cseréje. Az üzleti szférán túl kiterjed a nem nyereségorientált területekre is, mint pl. a kul- túra, a politika, az oktatás, vagy az egyházak.” Így válik a marketingmenedzsment, mint szemlélet is értelmezhetővé az oktatási intézményekben, így iskolánkban. Az iskola története megfelelő kiindulási pont az Arany marketing tevékenységének a megújításá Előttünk járó példák példaképek lehetnek a volt tanárok, oktatóink előtt éppen úgy, mint a mai diákok szüleinek korosztálya, azaz a szülők előtt. A mai itthoni épületgépész szakmai világ egy jelen- tős részét ők nevelték fel az Aranyban, vagy az egykori Építőipari Szakközépiskolában tanítva a szakmai ismeretekre, és a szakma szeretetére. Ezekkel a gondolatokkal kell megkeresnünk a volt diákokat, megalakítani azt a szakmai baráti kört, amely szívesen felkarolja iskolánkat, er- kölcsileg mindenképpen, de lehetőségeik szerint talán kevéssé anyagilag is, az alapítványun- kon keresztül. Ez lehet új irány az iskola népszerűsítésében, amely ha rövidtávon nem is, de hosszútávon mindenképpen meg fogja hozni gyümölcsét.

Természetesen a már megszokott marketing tevékenységünket sem szabad elhanya- golni. Világháló, rendezvények… Ezek a formák már kötelező feladatok minden iskolának, így az Aranynak is. Ezek a módszerek, mint jó gyakorlatok megtartandók, tovább fejlesz- tendők.

Nagyszerűnek tartom a Centrumunk által indított új iskolai honlapot, amely az intéz- ményeknek egységes arculatot ad. A kommunikációs felületek újragondolása mellett követni kell a technikai fejlődést. Ma hatékony, naprakész infókommunikációs csatornák nélkül nem lehet működtetni az intézményeket. Az iskolánk leghatékonyabb kommunikációs csatornái a honlap és a közösségi oldalak.

A honlap megújult ugyan, de naprakésznek is kell lenni és azt tartalmilag folyamato- san karban kell tartani. A kommunikációs csatornáknak minőséget kell sugallni. Ennek meg kell nyilvánulni a feltöltött kép- és videóanyagok minőségében is.

A közösségi oldalak informálisak legyenek, amely ma az általános és középiskolás korosztály egyik legfontosabb kommunikációs felülete. Elengedhetetlen, hogy ennek hangvé- tele laza, érthető legyen, de stílusában alkalmazkodjon a fenntartó, a Centrum, és az intéz- mény alapelveihez.

A Centrummal összhangban, a sajtóval történő kapcsolattartás fontossága megkérdője- lezhetetlen, a folyamatos sajtómegjelenés reklámértéke vitathatatlan.

Együttműködés és hatékony kapcsolattartás a partnerekkel

A közoktatás legfontosabb közvetlen partnerei a tanítási-tanulási folyamatában a diá- kok, az oktataóik, és az oktatói munkát segítő munkatársak, valamint a szülők, akik elváráso- kat támasztanak, és a fenntartók, akik forrásokat biztosítanak az intézmény számára.

A nevelési-oktatási intézmény legfontosabb partneri csoportját a tanulók (és szüleik) alkotják. Véleményük, elégedettségük, igényeik alakulása alapvetően meghatározhatja egy in- tézmény jövőjét. Közvetlenül megmutatkozhat ennek hatása, ha intézményt váltanak egy má- sik intézmény gazdagabb kínálata miatt, vagy közvetett módon is befolyásolhatnak emlékeik, siker- és kudarcélményeik alapján az iskoláról alkotott véleményükkel. Az oktatói munka so- rán ezzel tisztába kell lenni. Az iskolavezetőség feladata ennek tudatosítása az oktatókban.

Az oktatók (és munkájukat segítők) igényeinek és elégedettségének felmérése veze- tőik elkötelezettségén múlik. Az ehhez szükséges módszerek bőségesen állnak rendelkezésre. (pl.: elégedettségi kérdőívek) A belső elégedettség megismerése és az annak alapján elhatáro- zott javítási, fejlesztési műveletek megvalósítása az intézmény jövőjének egyik meghatáro- zója, így az intézményvezetés egyik fontos feladata. Megvalósítását az Aranyban fontosnak tartom.

A fenntartó, esetünkben az ITM, valamint háttérintézménye a NSZFH, a techniku- mok és szakképző iskolák legfontosabb közvetett partnere, akik a társadalmi elvárásokat köz- vetítik. A fenntartók az oktatással szembeni minőségi igényeket fogalmazzák meg különféle jogszabályokon keresztül:

Szakmánként Képzési és Kimeneti Követelmények (KKK), Szakmánként Program- tantervek
Szakmajegyzék
Érettségi követelményrendszer

Az intézményeknek elemi érdeke a fenntartóval a jó szakmai kapcsolatok ápolása. Vezetői fe- lelősség, hogy a fenntartó elvárásainak szellemében működjön az intézmény.

Az intézmények további kapcsolatai azok a vállalatok, vállalkozások, amelyek a du- ális képzésben partnerek. Ezek a partneri kapcsolatok akkor működnek jól, ha mindkét fél elő- nyére szolgálnak (win-win stratégia)

Szintén vezetői feladat az intézmény oldaláról a win helyzet elérése, megteremtése. Az iskola eddigi partneri kapcsolatai mellett fel kell kutatni azokat az újabb partnereket, akik az alapvető célok megvalósításában segíteni tudnak (pl.: oktatói létszámnövelésben, alapítvá- nyon keresztül pénzügyi források gyarapításában…)

Nevelési értékek

A testi és lelki egészségre nevelés megvalósításának egyik eszköze a diáksport támo- gatása, melynek a kulcsgondolata a minél szélesebb bázis megteremtése. Lehetőséget kell biztosítani a diákok számára, hogy megismerhessék, kipróbálhassák és versenyezhessenek a különböző sportágakban. Ehhez intézmény vezetőként a továbbiakban is biztosítani kell a fel- tételeket.

A nevelési-oktatási intézményeknek átfogó képet kell nyújtania a munka világáról. Ennek érdekében olyan feltételeket, tevékenységeket kell biztosítania, amelyek révén a diá- kok kipróbálhatják képességeiket, elmélyülhetnek az érdeklődésüknek megfelelő területeken. Ezt, azaz a pályaorientációt, mint nevelési célt, az épületgépész szakmák közötti átjárhatóság (alapvizsga után) biztosíthatja. Ennek megvalósulását a különféle épületgépészeti berendezé- sek gyártóinak, vagy szakmai szervezetek rendezvényein való iskolai csoportos megjelené- seknek a biztosításával valósítjuk meg az Aranyban. Ez szintén egy jó gyakorlat, melyet meg kell őrizni. Vészhelyzetben online módon is fenntartani.

A nevelés területén együtt kell működni a társszervezetekkel (nevelési tanácsadó, Egészség megőrző központ, drogambulancia, rendőrkapitányság…) és a szakemberek segítsé- gét igénybe venni. Tényfeltáró előadások, beszélgetések szervezésére hangsúlyt kell fektetni.

Az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem az Arany esetében jól működik. Az előző tanévben „a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók aránya 42% volt, akik közül 8,02% mor- zsolódott le”. Ezt konfliktuskezelési technikákhoz értő oktatók segítségével sikerült megvaló- sítani. Ez egy jó gyakorlat, melyet meg kell tartani, és több oktatóval is meg kell tanítani.

Konklúzió

A helyzetelemzés alapján feltárt igény, majd bemutatott fejlesztési javaslat egy közös- ség akarata által valósulhat meg. Ennek a közösségnek a tagjai az iskolában tanuló diákok, mint főszereplők szüleikkel együtt, az oktatók és azok segítői, az iskoláinkat tömörítő Szak- képzési Centrum vezetése, valamint intézményünk munkáját segítő dolgozói, továbbá a fenn- tartó vezetői alkalmazottai, akik a duális képzésben közreműködnek, és mindazok, akik az Arannyal kapcsolatba kerülnek…

„Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erők- nek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mit ér egy csepp víz? De milliomon- ként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki.” Kölcsey Ferenc

Ónody Miklós_Vezetői program_2021.pdf

Letöltés

Vezetési program

Bevezetés